Én már csak reménykedni tudok, hogy jön valami csoda, és megváltozik a gyermekem!

Kerüljük el azt a félreértést, amibe a szülők 80%-a beleesik!

Nem változik a gyermekem viselkedése, nem javulnak a képességei, olyan mintha egy helyben állnánk! Hogyan legyünk hatékonyabbak?

„Megyek be a munkahelyemre, és azon őrlődöm, ami a hétvégén történt. Még alig kezdődött el az iskola, és a gyermekem ismét visszabeszél, amikor csak arra kérem hogy tanuljon egy kicsit hétfőre! Totál igazságtalan, hogy én megteszek neki mindent, de tényleg! És akkor ezt a minősíthetetlen viselkedést kapom cserébe! Ilyenkor annyira kiborít, na nem is azzal, amit mond, hanem ahogyan mondja. Az a stílus, az a hangsúly!

És majd megint májusban kezd el kapkodni, mint tavaly! De akkor már késő lesz! Megint rontani fog egy jegyet, de hova? Hová fogják felvenni így?

Tudom, hogy alapvetően nem rossz szándékú, csak azt nem tudom, mit tehetnék?

Beszéltem a tanárával (többször is), fogadtam mellé magántanárt, mégis semmi.

És ha megkérdezem, hogy miért nem tanul, azt válaszolja, hogy semmi értelme, unja, utálja.

Meddig mehet ez így tovább?”

Amikor egy szülő azzal keres, hogy segítsek a csemetéjének, mert nem tanul, az esetek többségében valami hasonló monológot mond el az édesanya, mert az esetek többségében bizony ő jön. (Úgyhogy, hajrá apukák!)

A személyes foglalkozások 65%-a annak a problémának a megoldásával telik, hogy a gyermek nem tanul, és ez egyre rosszabb lesz, és nem változik semmit!

De ennél még nagyobb aggodalommal tölt el a következő tény

A szülők felfedezik, hogy a gyermekük esetében valami nem ok. Például szorong, agresszív, vagy utál tanulni, és bíznak abban, hogy hátha megváltozik a helyzet.

Néha igen változik, de sok esetben nem!

De ennél még nagyobb aggodalommal tölt el a következő tény

A szülők végigmennek a szokásos kálvárián:

Kérnek,
Beszélnek a fejével,
Tiltanak,
Új szabályokat hoznak,
Tanácsot kérnek
És kezdődik elölről

De a helyzet egyre inkább olyanná válik mintha a két fél (szülő és a gyermek) beásta volna magát egy-egy lövészárokba, és néha váltanak üzenetet, természetesen csak semleges témáról. Ekkorra már a gyermek eléri jobb esetben a 14-18 életévét, de ez a tarthatatlan helyzet előfordulhat már akár 9-10 éves korban is.

A tény

A probléma felismerése, és az első külső megoldás keresése között eltelt idő az esetek 80%-ban években mérhető. És ez ami igazán aggasztó! Emellett helyzet nem vagy minimálisan javul.

Miért?

Mert a kudarcok hatására a gyermekének fokozatosan csökken az önbizalma, és egyre nehezebb elhitetni vele, hogy kijöhet a gödörből.

Mit tapasztal a szülő?

A gyermekével a kapcsolata romlik, nem találják a közös hangot. És a tanulás, vagy megkérdőjelezett viselkedés említésére is robbanásig feszül a helyzet. Majd valaki feladja?

Dehogy! A gyermekben gyakran annyi dac van, hogy csak azért sem! Ha a szülő teszi, akkor meg marad minden a régiben.

Ez azonban elkerülhető!

A fenti monológ nem rémtörténet, hanem sok szülő életében megfogalmazódó valóságos gondolatsor.

Miért nem javul a helyzet?

Nincs egyensúly a változásban

A szülő akarja a változást, jobb esetben a gyermek is, de az idő közben múlik, és az események hada történik meg a gyermekkel nap, mint nap.

Mi a baj ezzel, hiszen ez mindenkivel így van?

Csupán annyi, melynek önmagában is komoly súlya van, hogy az események egy részében olyan stresszorok (stresszt kiváltó tényezők) vannak, melyek a gyermek problémája nélkül is hatékony kezelést igényelnének, de a problémával halmozva tovább nehezíti a jótékony változást.

Magyarul, amit felépítünk kemény munkával, egy következő stresszes helyzet lerombolja.

Hogyan teremthető meg az egyensúly?

A támogató közeg (szülők, tanárok, segítő foglalkozású emberek ) segítsége mellett a gyermeknek tudnia kell a mindennapi problémákkal hatékonyan megküzdeni.

Ugye Ön is tudja, hogy a gyermekének egy nehéz nap után mennyivel nehezebben megy a tanulás? Hát erről van szó!

Ha ott lenne a kezében egy olyan tudás, mely a napi szintű stresszt kiváltó helyzeteket oldaná, akkor mennyivel könnyebb lenne mindez?

Akkor végre a gyermek kimozdulna a holtpontról, elindulna a változás útján!

Ismerje meg közelebbről ezt az egyedi stresszoldó lehetőséget!

Vessen végett gyermeke csigaléptékű változásának, gyorsítsa fel ezt a javulást! »

A mindennapi stresszhelyzetek kezelése mindenki számára fontos. Ön azért olvassa ezt a hírlevelet, mert segítséget szeretne kapni gyermeke valamilyen problémája miatt.

A hatékony stresszoldás ismerete nem ördöngösség vagy hókuszpókusz, sokkal inkább biztos, egyszerűen megtapasztalható, és megtanulható elengedhetetlen tudás.

A módszert könnyű megtanulni, és alkalmazni:

Egy SNI -s (sajátos nevelési igényű) gyerkőcöt tanítottam meg erre a stresszoldásra. Azt a hálát, és örömet, amit tőle kaptam, miután megtanítottam neki ezt a módszert szívesen megosztanám Önnel is! Mert értette, és tudta alkalmazni saját magán a stresszoldást 3 óra tanulás után!

Azt mondta, hogy ezt majd megmutatja a többieknek is az iskolában. A gyerekek így működnek.

A fiú már ezzel a tudással akkora önbizalomtöltetet kapott, hogy meg akarta mutatni az osztálytársainak. Átérzi, hogy mit jelentene ez a saját gyermeke esetében?

Ismerje meg közelebbről ezt az egyedi stresszoldó lehetőséget!

Adjon egy hétmérföldes csizmát gyermekének, mellyel éveket, elfecsérelt időt, erőfeszítéseket spórolhat meg az egész család számára! A stresszoldó tanfolyam egy ilyen hétmérföldes csizma.

Minél előbb kapja meg a gyermeke ezt, annál magabiztosabban jár vele az egész életében!

Tudjon meg többet a tanfolyamról most! »

Az alábbi táblázatban megtalálja a tanfolyam szervezési tudnivalóit:

Ha a gyermeke nem szeret iskolába járni

Tudjon meg többet! Kérjen időpontot! Azoknál a gyerekeknél, ahol a tanulással kapcsolatos problémák a motiválatlanságból, iskolai kudarcokból, önbizalomhiányból, tanulási nehézségekből alakultak ki segítségre van szükségük.