Sok esetben tapasztalni, hogy nincsen semmilyen háttérben meghúzódó megoldatlan családi probléma, vagy tanulási nehézség, a gyerek mégsem tanul. Azt mondja, hogy „Unalmas, nem érdekel!”
1. Hiányzik a játék
Az óvodában eltöltött évek játékosan telnek. A gyerekkel semmilyen probléma sincs, de amikor bekerül az iskolába, bezárul egy kapu. Egyre kevesebb a játék, és több a munka. Egyre több anyagot akarunk beletölteni a gyerek fejébe, és ezt mind nagyon komolyan tesszük! A gyerek, játékos módon sokkal többet, és hatékonyabban tanulna, ha lenne erre lehetősége. De sajnos nincs, vagy nem elég.
2. A gyerekek világa sokkal pörgősebb, a tanulás lassú
A mai gyerekek már nem használnak e-mailt olyan gyakran, mint akár a szüleik. Ők MSN-en, Facebook-on kommunikálnak. Az információra a mai korosztálynak azonnal van szüksége. Hogy ennek mi az oka az megérne egy másik hírlevelet, de most csak keressük meg azokat az okokat, melyek a problémát okozzák!
Hasonlítsunk össze egy mai National Geografic természetfilmet mondjuk David Attenborough 80-as, 90-es években készült filmjeivel. Az előbbi tele van vágással, effekttel, alkalmazkodik a gyerekekhez. A Kőszívű ember fiai egy kulturális érték Jókaitól, de a gyerekek csak kis százaléka olvassa végig.
3. Megváltoztak a jogok, és kötelességek
A tanárnak régebben több eszköze volt, hogy hatni tudjon a gyerekekre. Egy átlagos iskolában akkor még nem volt ennyire „divat” kikészíteni a tanárokat. Természetesen azzal nem éretek egyet, hogy bárki tettlegesen bántalmazza a gyerekeket. De, ha egy óra abból áll, hogy a fegyelmezésre megy el az óra 50%-a, akkor a maradék idő alatt már csak a száraz tananyag, és a lecke marad. Az olyan, mintha kivennék a levesből a sót: „Ehető, de milyen?!”
4. Fáradtság, elvárások
A gyerekek nem alszanak eleget. A saját gyermekeimen látom, hogy egy hetes tanulás után mennyire fáradtak. Pedig ők 8-kor ágyba kerülnek. Sokszor hallom, más esetekben, hogy a gyerekek még 10-11 felé sem alszanak.
Az elvárások is sokasodtak. A szakkörök, különórák, fejlesztések olyan választéka vesz körül minket, hogy a gyerekeket beírathatnánk akár egy „második műszakra”!
Ha a gyerekek fáradtak, nem tudnak figyelni. A tanár akár Öveges professzort is játszhat a katedra mellett, ha a gyerek fekszik a padon, és alszik.
5. Szülői félelmek, nyomás
Az életszínvonal változása, a bizonytalanság félelmet ébreszt bennünk szülőkben. „Mi lesz, ha ez folytatódik,” „Mi lesz, ha nem lesz munkája?” Sok esetben a félelmeink annyira erősek, hogy azt AKARATLANUL áthelyezzük a gyermekünkre.
Ezt ők érzik, és inkább nekünk akarnak megfelelni, és elmarad a tanulás élvezete.
6. A gyerekek önállóságra nevelése, és az iskola ellentéte
A nagyon önálló, nagy igazságérzettel rendelkező nebulók, egy- két rossz megnyilvánulás után könnyen kerülnek csapdába. Tapasztalják az igazságtalanságot, de az érzelmi intelligenciájuk még nem elég fejlett, hogy ezt a konfliktust kezelni tudják. Ennek hatására kialakul egy ellenállás bennük a pedagógus, a tantárgy iránt. Mi a kifogás? „A tanulás unalmas!”
7. Idejétmúlt az anyag
Emlékszik mindenki a mi korosztályunkból az orosz tanulásra? Kellett, még ma is tudunk oroszul jelenteni, de semmi hasznát nem vesszük. Pedig 8-12 évig tanultuk.
Egyszer egy nagyszerű énektanártól hallottam, hogy nem csak népdalokat tanultak, és Chopint, hanem átírtak egy- két dalt rap stílusban. A gyerekek mondanom se kell, hogy élvezték.
8. Nincs meg az otthoni példa, támogatás
Ha a gyerekek azt látják, hogy a szülő megszakad a munkában, és hazatérve nincs semmi ideje, kedve. Akkor ebből könnyen lejön neki, hogy „Ezért tanuljak?” Ha egyszer összeszámolnánk, hogy 100 emberből hányan csinálják évtizedeken keresztül azt, amit utálnak vajon milyen arány jönne ki?
9. A már sokszor emlegetett céltalanság
A gyerekeknek első osztály előtt tudniuk kellene, hogy miért érdemes tanulniuk, mi tanulás értelme, célja. De legtöbbször ezek a válaszok jönnek:
a, Azért tanulok, hogy jó munkám legyen!
b, Hogy ne legyek kukás, csöves
c, Hogy okos legyek!
Ez nem elég motiváció, hogy a gyermek megtalálja a tanulásban az érdekességeket, a tanulás élvezetét.
10. A gyerekek nem tudják még elválasztani egymástól a tantárgyat, és a tanárt
Ha a tanár unalmas órákat ad le, attól még a fizika ugye lehet érdekes? Számunkra igen, de az ő számukra ez egyáltalán nem így van! Ennek időszaka jobb esetben, középiskolában, esetleg később az egyetemen jön elő.
Ezért, ha túl akarjuk élni az effajta csalódásokat, akkor már elsőben meg kell tanítanunk a gyerekünket arra, hogy tanár, és a tantárgy, amit tanít két külön dolog.
11. Nincs a gyerekekben rugalmasság, tűz
Ez a legfontosabb. Miért? Mert ha az iskola, az oktatás nem fog változni, akkor jó, ha bennük még van erő, hogy talpon maradjanak!
Amennyiben valami nem megy, föladják, vagy frontálisan támadnak (A tanár a….), ahelyett, hogy rájönnének, hogy sokkal több választásuk van, hogy megtalálják azt, ami őket érdekli, illetve, hogy elkerüljék a problémákat.
Erre a rugalmasságra tanítja meg a nagyokat a Túlélő Suli », és a kicsiket a Stresszkezelő Gyermek Tanfolyam ».
Ismerje meg őket, mert most még van választásunk! 16-18 évesen, mikor a gyermeke végképp „beadja az unalmast” már sokkal kevesebb!
Ha elégedett a Hírlevéllel, azokkal az értékekkel, melyeket közvetít, ajánlja ismerőseinek, barátainak, kollégáinak!