Melyek ezek a megítélések?
A legfőbb félelem ott dolgozik sok szülőben: „Ebből nem lehet megélni!”
A másik alapfélelem, hogy nem hisszük, hogy a gyermekünk képes rá. De teszik ezt a tanárok, az osztálytársak is.
Az a gyermek, aki nem bízik eléggé magában, bizony el is hiszi ezt, és megáll! Jön a belső párbeszéd: „Lehet, hogy nem is vagyok rá képes? Mi van, ha igazuk van?” És elindul a lefelé mutató úton.
Mi lenne akkor, ha mi szülők elhinnénk azt, hogy, ha a gyermek szeret valamit csinálni, és kitart mellette, akkor abból, legyen az bármi, meg lehet élni?
Sok esetben azonban nem ez a probléma.
A gyermekünknek irrealisztikus elképzelései vannak, erről álmodik
Modell, autóversenyző, számítógépes játéktervező, tesztelő, színész.
Óvodás korban ez nem probléma, játsszák el szerepjátékban ezeket az álmokat, hogy a gyermeke meg tudja élni ezeket a szerepeket.
Ha tizenéves korban, még mindig itt tart a gyermeke, akkor ez jó a gyermek lelkében helyretenni.
A tizenéves gyerekeknél az a nagyobb baj, hogy csak álmodozik róla, de nem tesz semmit, vagy nem eleget annak érdekében, hogy ezt elérje.
Ilyenkor mit lehet csinálni? Bíztassam, amikor borítékolva van a csalódás, vagy beszéljem le róla, hogy megvédjem a csalódástól?
Ez egy kicsit nehezebb pálya.
Azért álmodozom olyan dolgokról, melyről tudat alatt érzem, hogy nem tudom megvalósítani, mert szabotálom önmagam. Az önszabotálás az önbizalomhiány egyik jellegzetes tünete.
Ha a szülő azt mondja, hogy ezt nem tudod elérni, ez lehetetlen! A gyerek csak dacból is ellenáll.
Ezért inkább a következő javasolható: Tudja meg a szülő, hogy mi a gyermeke célja, azzal, hogy mondjuk, modell legyen!
„Szandi, ha már híres modell lennél, akkor mit nyernél ezzel, ami még a híres modell szerepnél is fontosabb? Mit kapnál, amiről úgy gondolod, hogy a modellség nélkül nem is sikerülhet?”
Gyorsan elő fognak kerülni az alapértékek: Szeretett, biztonság, figyelem, elfogadás.
Amíg a gyermeke úgy érzi, hogy ezek az alapértékek nincsenek meg az ő életében, addig nem tudnak tovább lépni, és az irreális álmok talajáról rátalálni az elérhető, és valódi boldogságot okozó álmokra.
Ez lehet, hogy nem egy kérdéssel fog kibukni egy zárkózott gyermekből, hanem sok türelemmel érhető el mindez, de mindenképpen megéri a fáradozás!
Amennyiben megvannak ezek a válaszok, akkor el lehet indulni, megteremteni azokat az alapokat, melyekre fel lehet építeni egy álmot, melyért érdemes élni, és tenni.
Megfelelési kényszer, mint az álmok legnagyobb gyilkosa
A gyermek nem tud kiállni az álmai mellett, vagy nem látja tisztán az álmait. Szeretetből, a szeretet elvesztésének tudat alatti félelméből fakadóan megteszi azt, amit várnak tőle. Sokszor érdemes elgondolkodni azon nekünk szülőknek, hogy a gyerekeink mennyire akarják valóra váltani a mi meg nem valósult álmainkat? Higgyék el nem is olyan nehéz ebbe a csapdába belecsúszni!
Sokszor annyira képes a gyerek meghajolni, hogy már eleve olyan úton tanul tovább, mely nem érdekli, de amit tanul azt hiszi, hogy majd meg lehet élni. De azt még nem tudja, hogy, ha valamit fél szívvel csinál, azt csak utálni fogja.
Az álmaink útján a következő hírlevélben folytatódik, ahol megismerheti, hogyan segíthetünk gyermekünknek abban, hogy a legkönnyebben elérje, és megvalósítsa az álmait. Tartson velünk ezután is!