Már tudjuk, hogy mi a probléma
Az előző hírlevél alapján Ön akár föl is deríthette, hogy mi az oka a rossz jegyeknek. Ezt a lehető legrészletesebben átgondolva jól felépíthető lesz egy olyan stratégia, mely a gyermeke hozzáállásán, eredményein javítani képes.
Amennyiben esetleg elnagyolt válaszokat kapott a gyermekétől, például: „Unom a tanulást!”, akkor érdemes még több felderítő munkát végezni, mert lehet, hogy ráakadunk valamire, ami számítani fog, ami miatt unja a tanulást.
Tegyük fel, hogy igazából azért unja a tanulást, mert nem volt benne sikerélménye (eléggé gyakori helyzet). Ezzel továbbléphet, mert úgy érdemes felépíteni a tanulási folyamatot, hogy legyen sikerélménye a gyermekének. De egy sima „unom”-al nem jutnánk messze.
Melyek a gyermekünk erősségei?
Ezek azok az erőforrások, melyre lehet támaszkodni problémamegoldás esetében.
Nagyon hasznos, ha ezt együtt találják meg a gyerekkel. Ennek megerősítésére jöhetnek példák is, amikor ilyennek érezte magát, vagy ami miatt azt gondolja magáról, hogy ő ilyen (okos, magabiztos, bátor).
Melyek azok a dolgok, amelyeket fejleszteni kellene?
Ezt érdemes nagyon pontosan megfogalmazni. Az elvárásokat azonban mindig igazítsuk az ő életkorához, és leterheltségi szintjéhez. Egy élsportoló srác, heti 5 edzés mellett, ha még külön órákra is jár, egy kéttannyelvű suliban, a kitűnő bizonyítvány nem biztos, hogy reális elvárás.
Hogyan gyűjtsük össze a fejlesztendő dolgokat?
Kérdezze meg a gyermekét, hogy szerinte miben kellene fejlődnie, és mi az, ami ezt megakadályozza? Ez már egy partnerséget feltételez.
Mennyire menjek bele a részletekbe?
Egy nagy cél, például a hármas matematikát kijavítsam ötösre 2 hónap alatt, ha reális egyáltalán, akkor mindig kis célokra bontható. Minél kisebbek a lépések, annál kevésbé frusztráló a gyerek számára. Tehát menjünk bele a részletekbe!
Mennyi fejlesztendő feladatot gyűjtsünk össze?
Amennyit csak lehet, de az elején közöljük a gyerekkel, hogy nem elvárás ezt mind tegnapra megcsinálni. Miután összegyűltek a fejlesztendő dolgok, alkossunk egy egyéni fontossági sorrendet, természetesen közösen a gyermekünkkel.
Mennyit vegyünk bele a fejlesztendő dolgok közé?
Amennyit a gyermeke érzelmi állapota, önbizalma, és az idő engedélyez.
Csak a legfontosabbakat tegyük bele, mert ezzel érhető el a legnagyobb fejlődés, és ez a cél.
Mindig tudjuk, hogy mikor jön el az állapot, mikor mindenki elégedett az eredménnyel. Fölösleges még akkor is teljes gázzal menni, ha elértük az eredményt!
Most jön a lényeg!
Alkossunk időrendi sorrendet!
A gyermekünkkel közösen. Hagyjuk, hogy ő válassza ki, azt, hogy a feladatlistából, a következő héten mire figyel jobban. Az adott heti feladatot leírhatja magának, és odateheti az asztalára.
Adjunk neki visszajelzést, melyben nem csak a rosszat vesszük észre, hanem azt is, ha vannak elmozdulások.
És ekkor jönnek be a pozitív erőforrások.
Dicséret, biztatás, rávilágítás, az eddigi eredményre, és motiváció, mert, ha ő ilyen, és ilyen ügyes volt (a hírlevél elején összegyűjtött példák esetében), akkor most is sikerülni fog!
A gyermeke felé a részekre bontott feladatok kezelhetőbbek, és megnyugtatóbbak, mert könnyebben megtapasztalható az eredmény.
És még valami!
Ezt a technikát kipróbálhatják az élet más területén is.
Hamarosan meghirdetésre kerül egy Tanulás Tanfolyam, melynek célja, hogy a gyerekekkel legyőzzük a tanulás miatti ellenállást, könnyebben, és hatékonyabban tanuljanak, és motiváltak legyenek az életben. Erre a tanfolyamra felső tagozatosoknak, illetve középiskolásoknak lehet majd jelentkezni.
Ha elégedett a Hírlevéllel, azokkal az értékekkel, melyeket közvetít, ajánlja ismerőseinek, barátainak, kollégáinak!