Játszma fogalma
Eric Berne pszichológus szerint: A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozata, amely előre látható kimenetel felé halad.
Ez esetben a lényeg, hogy két ember kommunikációjának (játszmájának) a végkimenetele előre látható, és ismétlődő.
Játszmákról részletesen (Wikipedia) »
A játszmák, amikor még nem tudtam kezelni
Minden ember más, és más viselkedésformára reagál érzékenyen. Nekem is vannak ilyen helyzetek, amikor a kisfiam éles hangon üvölt, vagy sokadszor mondtam el neki, hogy mit kellene csinálni, és ő a füle botját se mozdítja, de még sorolhatnám!- mondja Ildikó.
A folytatás az volt, hogy rászóltam egyszer, majd még egyszer normál hangerővel, és később egyre jobban felemeltem a hangom, majd rákiabáltam a gyerekre. Ő ekkor megijedt, vagy elkezdett sírni, és számon kérte rajtam, hogy miért kiabálok! Ettől nagyon rosszul éreztem magam.
Majd, hogy tovább marcangoljam saját magam, jött a lelkiismeret furdalás, hogy milyen anya vagyok! Lassan olyan leszek, mint az anyám!
Amikor nagyon kikeltem magamból, és utána felismertem, hogy mit tettem a gyermekemmel, jött a legrosszabb: együtt sírtunk a fiammal, majd bocsánatot kértem tőle.
Rájöttem, hogy ez egy rossz rögzítés a gyereknek, és bár tudtam, hogy nem jól reagálom le a dolgokat, elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit tehetnék - így a folytatás.
A gyerekünkkel folytatott játszmák, és az érzelmek kapcsolata
Amikor indulnak a gyermekünkkel folytatott játszmák, és nem tudunk kilépni belőle, az érzelmeink nagyon hullámzóvá válnak. Először elönt minket a düh, a harag, majd félünk, hogy milyen lesz ez a gyerek, ha már most így viselkedik, majd még erősebb lesz a tehetetlen düh, és amikor látjuk, hogy az erősebb jogán megint lekiabáltuk a gyereket, akkor jön a lelkiismeret-furdalás.
A példa nem egyedüli, és az a megoldás, melyről hamarosan olvashatnak könnyen alkalmazható, de még biztosabban fog működni, ha a gyermekünk játszmái esetében kevésbé félünk, hogy mi lesz vele, és kevésbé vagyunk dühösek. Erről beszélni könnyű, csinálni nehéz.
Hacsak nincs egy olyan könnyen alkalmazható eszköz a kezünkben, mint az EFT. Az EFT segítségével könnyen túl lehet járni a gyerek eszén, mert alkalmazva annyira le tudunk nyugodni, hogy sok esetben csak nevetünk, hogy megint milyen butasággal jön a gyerek, hogy minket kiborítson!
De nézzük Ildikó megoldását, mert ő ennél mélyebbre ment, és annyira jó, hogy engedélyével nem csak megosztani szeretném Önnel, de megtanítani is.
Hogyan kezeljük hatékonyan a gyermekünk játszmáit?

Amikor a gyermekem ismét elkezdte a visongatásait, a követezőt tettem - mondja Ildikó.
Kiléptem a saját helyzetemből, és beléptem a gyermekem helyzetébe. Ha kellően nyitott voltam, akkor könnyen rájöttem, hogy miért visít már megint a fiam! Megértettem az érzéseit, a problémáját.
Majd kiléptem az fiam helyzetéből, és visszatértem a saját helyzetembe. Itt az ott érzékelt érzelmekre reagáltam.
Ezt a kisfiam érzékelte, könnyebben le tudott nyugodni, és én se pörögtem be. Nagyobb lett közöttünk a megértés, és a harmónia.
Később, már be se kellett lépnem a gyermekem helyzetébe, csak ráhangolódtam a fiamra, és értettem, hogy mit szeretett volna a viselkedésével elérni. És a szerint reagáltam, ahogy a helyzet megkívánta. Nem volt több kiborulás!
Hogyan lehet megtanulni a játszmák kezelését?
Egy nyugodt helyre félrevonulok.
Adott egy játszmázó gyermek (férj, főnök, anyós, szülő, mert ez másnál is működik!).
Elhelyezek magam elé egy széket. Elképzelem, hogy ő ott ül. Átülök az ő helyzetébe, és elképzelem, hogy én ő vagyok. Az ő fején keresztül nézem saját magam.
Majd azt vizsgálgatom, hogy mit érzek az ő helyzetében saját magam iránt? Mit akarok valójában saját magamtól, az ő helyzetében? Ezzel még nem válok gondolatolvasóvá, de számos lényeges kérdésre választ kaphatok.
Semmi más dolgom nincs, minthogy ezekre az érzelmekre reagáljak, ha visszatérek a saját helyzetembe.