Szembesülés a hazugsággal
Amikor a gyermekünk még valóban kicsi. Egy eldobott szemét, egy firka a szoba falán, és a gyerek száján könnyen kicsúszhat, hogy „nem ő volt”. Pedig látni is, hogy nem mond igazat. Ekkor könnyen elpattan cérna. Pedig lehet, hogy érdemes egy nagy levegőt venni, és megkérdezni tőle.
„Te most igazat mondasz nekem?” Még ekkor is elképzelhető, hogy más a verbális, és a nonverbális kommunikáció. A gyerek bár azt mondja, hogy „igen”, de közben az összes reakciója ezzel ellentétes.
Ekkor dőlhet bennünk össze egy világ. Honnan tanulta, kitől látta? Én nem vagyok ilyen, se a párom!
Apró fogások, hogy gyermeke valóban képes legyen felelősséget vállalni
Legyünk jelen a gyermekünk életében. Beszélgetésekkel, az együtt töltött idő során a gyermekünk tudni, érezni fogja, hogy számíthat ránk. Ilyenkor a gyerek (és mi is) el fogunk követni olyan hibákat, melyekből tanulhat. Levonhatja a tanulságokat, ismeri a következményeket. Mindez biztonságossá teszi a családi légkört.
Ahelyett, hogy lehurrognánk a gyereket mikor hazudik, inkább fontoljuk meg a következőt: Ha úgy érezzük, hogy a gyermekünk hazudik, még a leg nyilvánvalóbb helyzetben is várjunk. Kérdezzük meg tőle, hogy mi a baj!
Amint kimondja, hogy nem mondott igazat, „birtokolni fogja” ezt a tettet, és ennek súlya van (ez a felelősségvállalás).
Felesleges prédikálni neki, hogy mit rontott el (úgyis tudja, mert nem mondott igazat). Inkább segítsünk neki megfogalmazni, hogy mi történt, és azt mondja ki.
Legyük példák a gyerek számára! Ez mindenképpen bekövetkezik, csak nem mindegy, hogy mit szűr le a gyerek belőle. Vegyünk egy példát! A gyermekünk csinál valami butaságot, és mi lekiabáljuk, utána rájövünk, hogy a helyzetet nem a legjobban reagáltuk le.
Mondhatjuk neki, hogy „Bocsánat kislányom, mert anya/apa kiabált veled!”Lehet, hogy a gyerekünk fog meglepődni, hogy a szülők is elkövethetnek hibákat. Ezzel nem csak azt tanítom meg a gyerekemnek, hogy hibázhatok, hanem azt is én is vállalom a felelősséget a tetteimért. A felelősségvállalás az első lépés a felé, hogy a hibáinkat helyre is lehet hozni.

Engedjük meg a gyerekeinknek, hogy tanuljanak a hibáikból. Ha kiderül, hogy a gyerek beletörölte a koszos kezét a törölközőbe, miután beismerte, helyre is tudja hozni. A csatát csak félig nyertük meg, ha a gyermekünk beismeri a hazugságot, a másik fele az, ha ki helyre tudja hozni a hibát!
Mi a helyzet az idősebb gyerek hazugságai esetén?
Ha a gyermekem elég idős ahhoz, hogy érvelni tudjon, kérdezze meg tőle, hogy mi lenne a legmegfelelőbb következménye a dolgoknak, és ő hogyan tervezi kijavítani a hibát?
Menjünk vele végig az összes lehetséges következményen, majd megoldási lehetőségeken. Mindez benne is meg fogja erősíteni azt a szándékot, hogy megéri őszintének lenni, a hibákat ki lehet, és szükséges is kijavítani.