Értékelni az életet. A gyerekünknek megtaníthatjuk, hogy milyen öröm lehet felébredni, és az élet ajándékait elfogadni. Mondhatjuk azt is, hogy „Az élet egy nagy kincs, csak arra vár, hogy felfedezzem!”
Okosan válassz barátokat! Madarat tolláról, embert barátjáról. Gyermeke vegye körül magát olyan fiúkkal, lányokkal, akik pozitívan gondolkodnak, akiknek a célja megegyezik a sajátjával. Egyezik az értékrend, ha kell, számíthat rájuk, és segíteni fognak neki a bajban.
Légy megfontolt. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy elfogadjon másokat, és azt, ahogy mások élnek. Ha kell, segítsen másokon, de ne akarja megváltoztatni őket.
Tanulj folyamatosan! Ez nem csak az iskolára értendő, hanem az élete bármely területére. Próbáljon ki új dolgokat, tapasztaljon.
Fókuszban a probléma megoldás. A gyermekeink néha hajlamosak az önsajnálatra. Ha megtanulják, hogy a szeretetben több erő van, mint az önsajnálatban, akkor biztos, hogy a szeretetet fogják választani. Amikor valamilyen kihívás éri gyermekünket bátorítsuk, hogy a megoldást keresse.
Az ösztönösség. Az igazán boldog emberek ösztönösen döntenek. És legtöbbször jól. A gyerekekben bent van egy ideig az ösztönösség, majd felülírja a kötelesség. Segítsünk nekik újra ösztönös lénnyé válni. Tanítsuk meg őket hallgatni a belső megérzéseikre!
Azért tanulsz, hogy azt csináld az életben, amit szeretsz! A felnőttek 80%-a nem szereti azt, amit csinál. A gyermekünknek tanítsuk meg, hogy azért tanul, hogy ő tudja kiválasztani az élet kosarából, azt, amit igazán szeretne csinálni.

Az élet apró csodáinak a felfedezése. Egyáltalán nem égő megszagolni egy rózsát, vagy gyönyörködni a hulló falevelekben! Az ekkor termelődő endorfin stresszoldó hatása közismert.
Humor. Az életet vedd komolyan! Biztos? A humor sok dolgot képes orvosolni. Mi szülők is tudjunk a hibáinkon nevetni, és egy bakiból könnyen kialakul egy családi nevetésorkán!
Megbocsátás. A Viskó című könyvben Mack-nek így magyarázzák a megbocsátást. „A megbocsátás annyi, hogy elengeded a másik torkát!” Talán hozzá lehetne tenni, hogy a sajátunkat se szorongassuk! Hibázunk, tanulunk belőle, és megbocsátunk. A fenti példa jól fog jönni a gyermekeinknek is!
Hála. Annyi mindenért lehetünk hálásak, és a gyermekeink is. Segítsük nekik is tudatos szintre emelni a hálát, egy egyszerű kérdéssel. „Ma miért lehetsz hálás?”
Fejezd ki a szereteted mások iránt! Az természetes, hogy a gyerekek szeretik a szüleiket, és fordítva, de néha jól esik kimondani. Szeretlek!
Szavahihetőség. Ha őszinték vagyunk a gyermekeinkhez, ők is azok lesznek hozzánk. A gyermekeinknek szükségük van jelzőfényekre, hogy dönteni tudjanak egy adott helyzetben. Ebben lesz nekik nagy segítség a következő kérdés, melyet a gyermekünk feltehet magának, mielőtt cselekszik. „Amit tenni készülök, azt szeretetből, őszinteségből teszem?”
Mások élete van a fókuszban vagy a sajátod? Helyezzük fókuszba a saját életünket, segítsünk gyermekeinknek abban, hogy lerakják a bíráskodás, pletykálkodás, csúfolódás fegyverét. „Amikor másokra mutogatunk, egy kicsit hajlítsd be a mutató ujjad magad felé is!”- szoktam mondani a gyerekeknek.
Optimizmus. A gyerekek életerőtől duzzadnak, az akadályok, melyek előttük tornyosulnak, kezelhetővé válik az optimizmusuk által.
Feltétlen szeretet. Mi szülők feltétel nélkül szeretjük a gyermekeinket, bármilyen csibészek is. Ők ezt még tanulják, tőlünk, és tovább fogják adni az ő gyermekeiknek, ettől ők is boldogok lesznek.

Kitartás. Minden nagy feladat apró lépésekre osztható. A gyermekeinknek csak a következő lépésre kell figyelni. Lépésről lépésre el fogják érni a céljaikat.
Proaktivitás. A gyermekeink megtanulhatják tőlünk, hogy nem várjuk meg, míg feltornyosulnak a problémák, hanem elébe megyünk, és megoldjuk őket.
Mentális, és testi egészség. Nem csak az edzések a fontosak, bár kétségtelen jó alapokat adnak. Figyeljünk az egészséges ételek, pihenés lehetőségeire is. Az elegendő alvás például csökkenti a negatív érzelmek számát, erejét.
Önbizalom. A gyermekeink beleesnek abba a hibába, hogy mások akarnak lenni, mint amilyenek. Az önelfogadás fontos része az önbizalomnak. Segít természetesnek maradni, ami nagyobb elfogadottsággal fog járni, ami nagyobb nyugalmat, önbizalmat is eredményez.
Az én életemért én vagyok a felelős. Nem Anyu, sem Apu. Kizárólag én. Ha megértetjük a gyermekünkkel, hogy az érzelmi állapotukért ő a felelősek, mert ő érzi magát szomorúnak, vagy vidámnak, az segít neki a döntésben, hogy mit akar, melyik utat választja.
De a legfontosabb, hogy szeresd, és elfogadd magad! Minden gyermek, és felnőtt ezen keresztül tanul meg boldog lenni!