Nem egyformán gondolkodom a párommal a gyermeknevelésben, mit tegyek?
Alapszabály:
Ne a gyerek előtt!
Ha úgy érezzük, hogy a párunk káros hatással van a gyermekünkre, akkor se a gyerek előtt kapjuk le a tíz körméről.
Keressünk olyan alkalmas pillanatot, amikor NEM vádlón, inkább megértőn kíváncsiak vagyunk a viselkedése indítékaira.
Kerüljük az ilyen típusú kérdéseket: „Miért csinálod ezt?”
Közelítsünk inkább a gyermek oldaláról.
Például: „Hogy érezted magad, amikor a gyerek már megint hazahozott egy kettest?”
Mert ekkor a párunk se azt fogja érzékelni, hogy valamit nem jól csinált, hanem meg tudja osztani velünk az érzéseit.
Szintén jó kérdés a folytatáshoz: „Szerinted, hogy jól letoltuk tegnap ez mennyire lesz eredményes hosszútávon?”
Nem személyeskedek, (hogy letoltad) hanem többes számban kérdezek, mert így kevesebb az éle a kérdésnek.
Elképzelhető, hogy a problémával küzdő szülő belátja, hogy indulatkezelési nehézségei vannak. Akkor már nem a gyermekben okozott kárt érdemes ecsetelni, hanem azt, hogy miben tudnánk neki segíteni. Milyennek találja ő az én gyermeknevelési stratégiám?
És közösen kidolgozni egy hatékonyabb megoldást.
Előfordulhat, hogy a párunkat/ mindkettőnket jó elvinni egy-két, konfliktuskezelési tréningre, foglalkozásra.
Amikor a gyermeknevelési elvek különböznek, de nem okoznak kárt, nem bántók a gyermeke számára.
Ilyenkor se a gyerek előtt intézzük a vitát.
Jó, ha az előző elvet folytatva megbeszélik a dolgokat.
Emellett ilyen esetek során érdemes a párunk oldalára állni, még akkor is, ha történetesen nem értünk vele egyet, majd a vihar lecsendesedésével beszéljék meg kettesben a dolgokat.
Beszéljék meg azt, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Ha nem találnak megoldást az csak annyit jelent, hogy mint szülők túl stresszesek, feszültek.
A stressz, a feszültség csökkenésével a megoldás is biztosan megérkezik.