Mi a baj a márkás cuccok túlzásba vitt hajhászásával?
Egyszerűen az, hogy olyan dolgokra fordítjuk a figyelmünket, melyek az életünk minősége szempontjából kevésbé fontosak, mint a valódi problémáink.
Egy önbizalomhiányt jó lenne nem a külső öltözettel, technikai kütyükkel pótolni, mert csak pótlék lesz belőle. Valódi boldogságot, fejlődést nem eredményez.
Ami hosszú távon komolyabb probléma, hogy a személyes problémáim megoldása helyett, inkább a pótlékok felé fordítom a figyelmet, akkor elveszik a lényeg. Ami marad a „nagy ház, nagy kocsi…”
Félreértések elkerülése végett, nem értek egyet azzal, ha aszkéta módon éljük az életünket, de a lelki fejlődésünknél ne legyen fontosabb az, hogy pótlékokkal vesszük körbe magunkat.
Ha a gyerek kiköveteli a márkás cuccokat azon túl, hogy sokba kerülnek, a gyereknek, hogy tartsa a versenyt az osztálytársaival, egyre többször kell tétet emelnie. És ez még többe kerül. És érettségiig eljuthatunk arra a szintre, hogy még ez se elég. „Anya a többieknek autót kapnak, ha jó lesz az érettségijük!”
Hogyan kerüljük el, hogy a gyermekünk ne követelje a márkás cuccokat tőlünk?
Kezdjük nálunk a szülőknél!
Eleve a gyermek életkori sajátosságaiból következően a gyereknek nincsen szüksége márkás dolgokra a kezdetekben. Óvodában, alsó tagozat elején őt egyáltalán nem fogja zavarni, hogy honnan jönnek a ruhák.
A gyerek úgyis kinövi a ruháit fél, egy éven belül, akár márkás, akár nem márkás a ruha.
Az időnket, a szeretetünket ne márkás ruházattal, mobil telefonnal pótoljuk. A lelkiismeretünket se ezzel akarjuk megnyugtatni.
Tudjuk kezelni a ránk háruló nyomást. Mert dőlni fog belőlük az biztos.
Ha bennünk szülőkben tiszta, és egyértelmű a kommunikáció, akkor a gyereknél se okoz ez gondot.
Nézzük, mit tehetünk a gyermekeinkkel!
Minden lehetséges módon, de leginkább a szeretetünkkel növeljük az önbizalmukat.
A gyermekek legyenek tisztában azzal, hogy a külsőségek bár fontosak, de a belső tulajdonságok sokkalta jobban megerősítik őket.
Ha kérdezgetjük őket, hogy miért van szükségük arra a 25000Ft-os cipőre, könnyen megkapjuk a választ, hogy jó, mert márkás, mert mindenkinek ez van, és én se akarok lemaradni. Ha nem akarunk lemaradni, akkor megyünk a többiekkel, mert az a menő. De hol van itt az egyéniség?
Az jó ötlet, hogy a gyermekünket bevonjuk a márkás cuccok anyagi hátterének a megkeresésébe. Magyarul, ha szeretné, dolgozzon meg érte. Mindjárt kiderül, hogy mennyi a motiváció, hogy megszerezze azt a drága cipőt, ha a fele összeg előteremtéséig mondjuk, házimunkát kell végezni 500Ft-os órabérben (az egyéb, máskülönben kötelező dolgokon felül).
Jó, ha van egy, két jó cucca minden gyereknek, de ezek nem csak a márkás boltokban szerezhetők meg, hanem segít egy kis internetes kutatás, melyet rá lehet bízni a gyerekre, vagy használt ruha boltokban is nagyon jó dolgokat lehet kifogni, akár teljesen újan is!
Az ötletek végén ajánlok egy filmet, egy norvég valóságshow-ból. A történet lényege, hogy 3 norvég tizenéves divatbloggert (divatról szóló internetes blogot vezető személyt) elvittek Kambodzsába. Olyan gyárakba, ahol a hazai márkás termékek készülnek, és ott együtt kellett dolgozniuk a helyi varrónőkkel. A film tanulságos. Megmutatja, hogy milyen körülmények között élnek azok a munkások, akik a fejlett világ márkás termékeit termelik meg potom pénzekért. Tizenéves a gyermek, és nem hajlandó csak márkás cuccban járni? Lehet, hogy ez a film megváltoztatja a gondolkodását!