Mit mondjunk egy első osztályosnak, hogy mi a tanulás értelme?
„Most egy hosszú felfedező útra indulsz az iskolába, mint a legkisebb királyfi a mesékben. A felfedező út sok évig fog tartani. A célja az, hogy megtaláld azokat a dolgokat, amit majd szeretnél egyszer csinálni az életben. Ugyanúgy, mint a mesékben sok próbatétel fog rád várni. Lesz olyan, ami nehéz lesz, és lesz olyan, ami könnyebb. Minél több ilyen próbatételen leszel túl, helytállsz, kipróbálsz, annál jobban meg fogod találni, amit igazán keresel. Az évek alatt egyre okosabb leszel, és tudni fogod, hogy mit is akarsz igazán. Mi segítünk, de az felfedező utat neked kell megcsinálnod…”
Tehát egy meseszerű történettel rávezethetem (el is játszhatjuk), hogy az iskolai évek alatt mennyi mindent fog megtanulni, amiből ki tudja majd választani, hogy mit is szeret majd igazán. A többi (nem szeretem tárgy) arra szolgál, hogy biztosan tájékozódjon a világban.
Mit mondjunk egy alsó tagozatosnak, aki nem igazán szeret tanulni?
Szemléletes példákon keresztül érzékeltetjük vele a tanulás fontosságát. Például:
„Van egy tál epred. Az eper ilyen is olyan is. Van közte szép, érett, illatos, van közte zöld, van közte rohadt is. Te melyiket választanád? Ha 10 db különféle eper van a tálban, és tudod, hogy nem mindegyik egyformán jó, és 15 gyerek akar epret. Te hányadikként szeretnél sorban állni?”
Ezzel felhívjuk a figyelmét, hogy bár nem minden rózsaszín az életben, ha megtanul dolgozni a céljaiért, akkor nyerő helyzetbe kerül.
De közelítsük meg a dolgot, egy másik oldalról!
„Szerinted hány ember boldog mondjuk 100 ember közül? Mond egy számot…” Akár ki is mehetnek az utcára sétálni, és keresni olyan embereket, akikről ő azt érzi, hogy boldogok. Nagyon meg fog lepődni, hogy mekkora a kontraszt, a között, amit gondol, és a között, amit lát!
Majd lehet folytatni a beszélgetést, például így: „Szerinted mi a különbség a boldog, és a boldogtalan ember között? Csak annyi, hogy a boldog ember tesz magáért, a saját boldogságáért, a boldogtalan meg másokat hibáztat, és mástól várja megoldást. Te hova akarsz tartozni? Itt van ez a tanulás, ami nem érdekel, unalmas. Elhiszem. Ez számomra azt jelenti, hogy megtorpansz egy akadálynál, és mástól várod a megoldást. Szerinted kin múlik, hogy jobban menjen a tanulás?”
Mit mondjunk egy felső tagozatosnak, egy középiskolásnak, aki nem akar tanulni?
Az előző példa nekik is beválik, de kevésbé didaktikusan, inkább kérdéseken keresztül.
De jöhet egy egyszerű matek példa, amin nálam minden gyerek meglepődik.
Vegyünk két embert az egyik nem tanult tovább, 18 évesen elkezd dolgozni. 10 év alatt átlagosan évi 200 000Ft fizetést visz haza. Ez a 10 év alatt 24 millió forint.
A másik továbbtanul, mérnök lesz belőle 5 év alatt. 23 éves korától 28 éves koráig, azaz 5 évig dolgozik, átlagosan havi 400 000Ft fizetést visz haza. Ez már 5 év alatt 24 millió forint.
Ha tovább játszunk a számokkal, és feltételezzük, hogy a keresetek nem változnak arányaiban, és ugyanennyit fog mindkettő keresni 65 éves korig, akkor a két kereset összege még hatalmasabb különbséget mutat 18-65, és 23-65 éves kor végére! Az első esetben közel 113 millió forint az összes kereset, másodikban közel 202 millió forint.
Nem a számok nagysága az érdekes, hanem annak a jelentősége, hogy aki továbbtanul, 5 év alatt utoléri a másikat, valószínűleg jobban szereti azt, amit csinál. Valamint az, hogy biztosabb megélhetést tud adni a családjának, könnyebben talál munkát.
Összességében a továbbtanulás biztosabb jövőt, és valószínűleg boldogabb életet eredményez.
De jöjjön egy megdöbbentő adat a végére!

Tovább élünk, ha tanulunk!
A diplomások várható életkora 16-20 évvel magasabb, mint a 8 általánost nem végzett csoport.
Illetve az esélye,hogy egy diplomás megéli a 60 éves kort férfiaknál 91%, nőknél 94%, addig a legalacsonyabb iskolai végzettségű csoportban a férfiaknál 50%, a nőknél 75%.
Szó szerint tovább élünk, ha tanulunk!
Forrás: felvi.hu »