Általánosságban
Csak arról tudok írni, hogy nálunk milyen szellemiségben folynak a gyerekekkel, és szüleikkel történő foglalkozások. Nem tekintem feladatomnak, hogy másokat megítéljek, vagy megmondjam mi a jó. Ezt úgyis Önök döntik el.
Jó lesz-e, ha a gyermekemnek segítséget kérek? Nem szeretném, ha azt érezné, hogy felnagyítom a problémáját.
A gyermek szorongása, viselkedési nehézségei a gyerek számára a legnagyobb probléma. Mi szülők szeretnénk neki segíteni. A probléma attól lesz nagyobb, mint kellene, ha mi nagyon aggódunk a gyermekünk miatt. Ezért abban az esetben, ha ez észlelhető, akkor első esetben nem rögtön a gyerekkel kezdünk dolgozni, hanem a szülőnek igyekszünk segíteni, hogy kevésbé aggódjon. Ez nagyon gyakran már az első találkozás végére rendeződik, mert a szülővel erre dolgozunk.
Mi a tapasztalat? A szülők általában azt a visszajelzést adják, hogy a gyermekük problémájára úgy tudnak tekinteni ez után, mint egy megoldandó feladatra aggodalmak nélkül.
A gyerek pedig hálás, hogy megoldást keresünk számára.
Mi lesz, ha én leszek a hibás?
Gyakori az a félelem, hogy a szülőkről a foglalkozáson leveszik a keresztvizet. Az összefüggések megértéséhez hasznos a szülővel való első találkozás. De ez soha nem mehet át abba a helyzetbe, hogy: „Kedves Anyuka, ezt elszúrta!” Hibást könnyű találni, megoldást nehezebb. A szülő nem azért jön el, hogy tudja mi a gyerek „baja”, hanem azért, hogy a helyzet, amitől a gyerek szenved, megoldásba forduljon át.
Miért akarnak velem foglalkozni, és miért nem a gyereken segítenek?
Ez igen gyakran jelentkező kérdés. A tapasztalat az, hogy a családi rendszerben, ha egy gyerekkel probléma van, akkor attól nem csak a gyermek, hanem a szülő is szenved. Sajnálja, félti, aggódik érte. Mindez azt jelenti, hogy a szülő „fájdalomközösségben” van a gyermekkel. Ha rögtön elkezdenénk a gyerekkel dolgozni, akkor a gyerek nem akarna ebből a tudattalan közösségből kiszakadni. Ezért a legrugalmasabb elemmel, az édesanyával (mert általában ők hozzák a gyereket) kezdünk dolgozni.
Mi a tapasztalat? A foglalkozások üteme ez által felgyorsul, a szülő megkönnyebbül, tud a gyerekre hatni veszekedés, aggódás nélkül. Tehát mindenki nyer.
Mi van akkor, ha a gyerek nem akar közreműködni?
Az egyik legfontosabb kérdés. A gyermekeket a saját problémájuk kezelésén keresztül lehet megfogni. Ahogy azzal dolgozunk, úgy megkönnyebbül, felszabadul. Tanul saját magáról, a problémák kezeléséről, érzelmei kifejezéséről.
Ha nem akarna közreműködni, az annyit jelent, hogy a gyermek problémája összefügg a család problémájával. A szülők (szülő) változása nélkül nem érdeke abból kijönni. Sok esetben még akkor se, ha az ő bőrére komolyan megy a játék (bukásra áll, egészségügyi problémái vannak).
Mi a teendő ilyenkor? Bevonni a szülőt.
Nekem kicsi a gyermekem, ő hogyan fog kibírni egy ilyen foglalkozást?
Sehogy. Mert nem tud még figyelni. Ilyenkor a szülővel érdemes dolgozni, az ő rossz érzéseinek megszüntetése után „beáll” a gyerek helyzetébe, és ez visszahat a gyerekre is.
Mi a tapasztalat? Működik. Kicsi gyerekek (6 év alatt) sokkal egyszerűbb a szülőn keresztül dolgozni, és ugyanolyan eredményes.
Mi van, ha a mi családunkban nem a gyerekkel van a baj, hanem az apával vagy az anyával, de ő nem akar részt venni egy ilyen foglalkozáson.
Nincs semmi baj. Aki tud, jöjjön, és így is el lehet érni az eredményt.
Mi van akkor, ha a családban áll a bál a gyermek viselkedése miatt?
Ekkor először a szülőkkel, majd a gyerekkel dolgozunk. Ha lenyugodtak a kedélyek, akkor a szülők, és a gyerekek össze lesznek eresztve egy vagy két mediált foglalkozásra, hogy kimondják, amit jó kimondani, de közben minden részről a megoldás legyen a cél, és eljussunk a megoldásig.
Ugye adnak tanácsot, hogyan kezeljem gyermekem?
Nem. Ennél sokkal többet teszünk. Igyekszünk eljuttatni Önt, a gyermekét, hogy önjáróvá váljon, hogy ne legyen ráutalva a tanácsunkra. Cél, hogy az eredeti probléma megszüntetésén közösen dolgozzunk a stressz megszüntetése által. Ha nincs stressz, a megoldás sokkal könnyebben érkezik.
Mi nem ismerjük annyira a gyermeket, és Önt sem, hogy tanácsokkal lássuk el. A tanácsokkal az a probléma, hogy nem önálló gondolatok eredményei, mivel mástól származik, ezért, ha megfogadja, és működik, akkor rá lehet utalva erre a forrásra. Ha megfogadja, és nem működik, akkor Önben elkezd a csalódottság dolgozni, ami szintén rossz tanácsadó.
Mi a tapasztalat? A szülők először furcsának találják, hogy nincs tanácsadás, de később hálásak érte, mert egyenrangúként tekintünk rájuk. Jó érzés számukra, hogy ők találják meg a saját megoldásukat, magukénak érzik a munkát, az elért sikereket.