Mit tehetünk, hogy gyermekünk kevésbé féljen a haláltól?
Tanítsuk meg őket a következőkre, és ez nekünk is segíteni fog, ha meghal egy szerettünk!
Emlékezzünk minden egyes elhunytnál arra, ami jó volt. A halottról vagy jót vagy semmit mondás furcsa értelmet nyer. Mert nem képmutatásról szól ezentúl, hanem a gyászunk feldolgozásában segít.
Például milyen jó dologra emlékezhetek én, ha az elhunyt anyámra gondolok, aki nem védett meg apám féktelen agressziójától? Még ilyen helyzetekben is nézzem a világot rózsaszín szemüvegen keresztül? Nem. A rossz mellett vegyük észre azt a jót, hogy ő adott nekünk esélyt az életre, hogy valami jót hozzunk ki belőle!
Amikor meghal egy szerettünk a családban, akkor, és akár most Mindenszentekkor a temetőben emlékezzünk azokra a jó, vidám, fontos dolgokra, amit az adott családtag okozott nekünk. Kérjük meg erre a gyermekeinket is.
A másik félelmetes dolog a halálban, hogy azt hisszük, hogy örökre elvesztettük a kapcsolatot az elhunyttal.
Fizikai síkon ez igaz, de lelki síkon nem. Sok esetben hallottam arról, hogy az elhunyt családtag megjelent az álmokban. Persze hívhatjuk ezt képzelgésnek is. De nem ez a lényeg, ha másképp fogjuk fel!
A lényeg a kapcsolaton van.
A gyerekek érzékenyebbek az ilyesmire. Az álmok világa egyébként se, de haláleset, gyász során egyáltalán ne legyen tabu. A gyerek mesélhet az álmairól, ha szeretne.
Ha közelálló, számára kedves, szeretett ember hunyt el, akkor mondhatjuk neki a következőt:
„Bár a teste valamilyen okból, amit csak ő tudott (ez fontos lehet, ha valaki fiatalon hunyt el) elfáradt, és nem bírta tovább, de lélekben itt van veled. Segít, ha bajban vagy, tanácsot kérhetsz tőle. Figyelj az álmaidra, a gondolataidra, azon keresztül kapcsolatba tud veled lépni!”
E két egyszerű javaslattal könnyebbé tehető gyermekeink számára a halál, az elmúlás gondolata.