Mi van akkor, ha nem beszéljük meg gyermekünkkel az őt is érintő kérdéseket?
A gyerek úgyis érzékeli, hogy van valami a levegőben, érzi, hogy a szülők feszültebbek, idegesebbek. Ha nem kap magyarázatot, akkor saját maga alakít ki egy képet az adott helyzetről.
Ez a kép sok esetben elég jól tükrözi a valóságot, de az okokat más módon rakja össze. Azaz sok esetben saját magát hibáztatja. Például: „„Nagypapa nagyon beteg, lehet, hogy meg fog halni. Erről is én tehetek, mert két hete nagyon felidegesítettem, és akkor is rosszul lett!”” (Az említett példa egy konkrét eset volt.)

Hogyan hat a gyerekre, ha kimarad a Nagy Beszélgetés?
Azon kívül, hogy összerak a fejében egy gondolatsort, ok-okozati összefüggésekkel, a gyerek azt érzi, hogy kimaradt valamiből, és biztos azért, mert ő nem fontos. (Szintén egy olyan példa, ami egy válás kapcsán alakult ki a gyerekben. A szülők nem mondták el, hogy miért váltak el.)
„Az élet nem mindig habostorta!”
Igen. Az élet tartogat olyan helyzeteket, melyek megoldása ránk, szülőkre vár. Szeretnénk minél tovább biztosítani gyermekünknek a gyerekkort.
Szeretnénk őt megkímélni a nehéz, sokszor durva helyzetektől.
Ez így teljesen rendben van.
Attól, hogy a gyermekem tisztában van a történtekkel, nem veszem el tőle a gyerekkor ártatlanságát.
Hogyan közölhetem gyermekemmel a nehéz dolgokat?
Őszintén, és indulatmentesen.
Csak az igazság gyógyít.
Azonban ez nem mindig egyszerű. Mert még őszinteség az működik, de az indulatmentesség egy adott helyzetben nagyon nehezen betartható elvárás!
Az őszinteség nem egyenlő, a naturális, részletekbe menő valóságábrázolással! És mindig tartsuk be a gyerek életkorának megfelelő kommunikációs szintet. A gyerekek sokkal megértőbbek, mint azt gondoljuk.
Egy példával ez könnyebb szemléltetni:
Alapszituáció: Apa és anya elváltak. Apa beleszeretett egy másik nőbe, és elköltözött. Anyát itt hagyta két kicsi gyerekkel.
„Apa, és anya az utóbbi időben sokat veszekedtek. Próbáltak javítani a kapcsolatukon, de nem sikerült. Kiderült, hogy apa beleszeretett egy másik nénibe. Apa már nem érezte boldognak magát velem, ezért úgy döntött, hogy elköltözik. A kialakult helyzet miatt mindketten hibásak vagyunk. Nem figyeltünk annyira egymásra, mint ahogy kellett volna. Végül is úgy döntöttünk, hogy elválunk egymástól. Anya, és apa titeket ugyanúgy szeret, mint eddig. Mi azonban már nem leszünk soha egy család, mert mi (apa, és anya) már nem tudjuk úgy szeretni egymást, mint régen.””
A fenti példa nem csak az őszinteséget szemlélteti, hanem az indulatmentességet is. Ez azért fontos, mert indulatok esetén a gyerek úgy érezheti, hogy állást kell foglalni, valakinek a pártját kell fogni.
Az indulatmentesség nem jelent érzelemmentességet!
Egy adott, akár traumatikus helyzet lelki feldolgozottsága eredményez érzelemmentességet. Egy megcsalás, egy válás, egy családon belüli erőszak, haláleset érzelmeket fog a felszínre hozni.
Ez természetes . Az indulatmentesség kulcsa, hogy a gyerekkel képesek legyünk megbeszélni az élet nehéz dolgait, anélkül, hogy bevonnánk a problémába gyerekünket.
Mikor van itt az ideje a Nagy Beszélgetésnek?
Akkor és ott, amikor megtörtént. Ne halogassuk. Annyi a dolgunk, hogy képesek legyünk lecsillapodni, hogy indulatmentesen tudjunk beszélgetni.
Mindig adjunk lehetőséget gyermekünknek, hogy kérdezzen! Kérdezzen addig, amíg úgy érezzük, hogy minden a helyére került a fejében.
Milyen esetekben van szükség a Nagy Beszélgetésekre?
Minden olyan esetben, ami fontos, ami változást okoz a család életében.
Válás,
Haláleset (házi kedvenc elvesztése),
Születendő gyermek (gyermek számára ismert terhesség) elvesztése,
Örökbefogadás,
Családon belüli agresszió,
Családon belüli szexuális zaklatás, abózus,
Függőségek,
Betegségek, balesetek, műtétek,
Munkahely elvesztése,
Pánikbetegség, depresszió,
Perek, börtön.