Az eset, ami miatt segítséget keresett egy kamasz lány és az apukája
Képzeljen el egy okos, jó tanuló, csinos lányt, aki után rajonganának a fiúk. Olyan valaki, akivel lehet beszélgetni értelmes dolgokról, vannak céljai, és el is fogja érni azokat. Szívesen eljárt a barátaival bulizni, szeret olvasni, van ízlése.
De egy dolog mégis problémás, a párkapcsolat. Elhívják bulikba, elhívják randikra, de a második randi nagy ritkán jött össze. A fiúk nem keresik, vagy valami mondvacsinált indokkal lerázzák. Emiatt a kudarc beépült az életébe. Nem értette, hogy mi a baj vele. A barátnői szerint mindig „lúzer” fiúkat fog ki.
Ott tartott, hogy elkezdte kerülni a szemkontaktust, izzadt a keze, nem igazán akart kimozdulni otthonról.
Apukája kért meg, hogy segítsek oldani a lánya szorongását.
Belekezdtünk.
Miért nem jutottunk egyről a kettőre?
öbb alkalommal foglalkoztunk a régi kudarcok feldolgozásával, a jövőtől való félelmek kezelésével. Azt is kértem tőle, hogy tudatosan fogalmazza meg, hogy milyen típusú fiút szeretne társnak.
Ezt meg is tette, de átmeneti szorongás oldódásán túl nem értünk el igazi áttörést.
Egyre inkább kezdett magába fordulni, és még inkább magát hibáztatta.
Amiről a lány nem beszélt, pedig fontos lett volna
A lány részéről az eredeti felkérés csak arról szólt, hogy a párkapcsolati nehézségekkel foglalkozzunk.
De, ha nem jutottam előre egy témában, akkor kénytelen voltam tágítani a kört, és megérteni azokat a körülményeket, ami miatt a lány nem tudott kitörni ebből a helyzetből.
Így került szóba a család.
Szülei elváltak, amikor ő 6 éves volt. Rendhagyó módon az apánál maradt- Miért? A szülők házassága szerelmi házasság volt, de az édesanya hangulatingadozásai, veszekedései, öngyilkossági kísérlete után az apa úgy döntött, hogy a gyerekeket helyezi előre, menti őket, és a válás mellett döntött.
Az anya ezután a gyerekért harcot indított, és 5 évig folyamatos harctér volt minden láthatás, amibe akarva akaratlanul bevonódott a lány is.
Az apa azóta bár talált új élettársat magának, akinek a gyerekével egy mozaikcsaládot alkottak, de a lány elmondása szerint az apa nem igazán boldog.
Az apa viszi a családi terhek jelentősebb részét, mint pénzügyileg, mint pedig az otthoni munkák terén is. Az nyilvánvaló volt, hogy valami megborult ebben a családban.
Egy rajz, ami mindent megmutatott
Kértem a lányt, hogy egy-egy karikával rajzolja le magát, anyukáját, apukáját, és apukája párját, és annak gyerekét. Egy üres lapot kapott, más kikötésem nem volt, mint az, hogy mutassa be életének fontos szereplőit.
A következő rajz született:
A rajzon ő benn állt apukája mellett, anyukája távolabb állt, és apa feje felett az új élettárs, és a gyereke.
Mit jelentett ez?
A lány apukája mellett társszerepben állt, ráadásul úgy, hogy anyukája és apukája között, úgy, mintha ő akarná védeni az apukáját. Az már szinte „mellékes”, hogy az új élettárs olyan volt az apukája felett, mint egy púp az apukája hátán.
Hogyan lett a problémából megoldás?
A lányt EFT-vel, családállítási technikákkal (az ő beleegyezésével) kiléptettük az apa mellől, mert ő ebben a kapcsolatban csak a gyerek helyét foglalhatta el.
Az eredeti folyamat érthető volt, a lány, és az apukája a válás után összezártak. Csak ennek az lett a következménye, hogy az lány sajnálta az apukáját, próbált neki segíteni. Sok esetben az apukája őt kérte meg olyan dolgokra, ami az élettársa feladata lett volna.
De a lány pillanatok alatt felismerte, hogy, ha ott marad apukája mellett, akkor soha nem lesz boldog.
Ez a folyamat nem azt jelentette, hogy az apukájától neki el kell távolodnia, csupán azt, hogy nem kellett vinnie a felnőttek lelki terhét.
(Természetesen ez után az anyukája felé érzett elutasítást is fel kellett dolgozni a lányban.)
Miért, és mikor áll be a gyerek a szülő mellé?
Amikor úgy érzi, hogy a gyerek, hogy a váló, vagy rossz kapcsolatban lévő szülők közül választania kell, mert a szülők valóságban vagy tudat alatt ezt az üzenetet küldik a gyereknek.
Mi a megoldás, ha úgy érzem, hogy az én gyerekem is beállt mellém?
Ezt onnan lehet észrevenni, hogy a gyerek nagyobb szimpátiát tanúsít velem szembe, mint a párommal, vagy a volt párommal ÉS a véleményt formál nekem a másik féllel szemben. Vagy azt érzem, hogy a gyerekem állandóan meg akar engem menteni.

Előfordulhat ilyen helyzet akkor is, ha a szülők nem váltak el? Sajnos, igen.
Fontos felülvizsgálni a saját érzéseim a párommal, az exemmel szemben, mert akármilyen negatív érzésem is van (függetlenül attól, hogy jogos vagy nem) az nem éreztethetem a gyerekkel.
Ha mindez már megtörtént, és szeretnék rajta még időben változtatni, akkor nyissak a gyerekem felé és mondjam el neki bátran, hogy a párom, az exem iránt érzéseim eluralkodtak rajtam, de ez semmiképpen nem tartoznak rá. Akármit és éreztem, az nem kell, hogy ő átvegye, vagy magáévá tegye.
Mondja ki a gyerekének, hogy nyugodtan lehet csak gyerek, és szeretheti az apukáját /anyukáját ugyanúgy.