Az iskolakezdés nyomást gyakorol a gyerekekre
Ha elkezdődik az iskola a gyerekkor egy felhőtlen, gondtalan időszaka ér véget,. Addig a gyerekek felszabadultan játszhattak, élvezhették az életet. Semmi baj nem származott abból, ha kicsit később feküdtek le, mert a következő napnak nem volt tétje az életükben.
De első osztályban nem csak azt tapasztalja meg a gyerek, hogy viselkedni kell, és drasztikusan csökken a játékkal töltött idő, hanem azt is, hogy a figyelmetlenség, vagy bármi miatt elhibázott dolgozatért a tanító néni osztályoz, és a szülő elkezd aggódni, hogy mi lesz az ő csemetéjével.
A gyerekek a stresszoldó foglalkozásokon rendszeresen előhozzák azt az emlékképet, amikor bejelentik a rossz jegyet, és a szülők arca csalódott. Ez után a tanító néni azt mondja a szülőnek, hogy tessék otthon gyakorolni.
Az alsó tagozatos gyerek pedig a napi 5-7 óra után hazamegy, megcsinálja a leckét, és még gyakorolnia kell. Amit nem akar. És megutálja a tanulást.
A szeretet elvesztésétől való félelem miatt mégis igyekszik, de nem kedvvel csinálja végig az iskolai éveket.
Ezt a nyomást a gyerekek végighurcolják az egész életükben
Ha megkérdeznénk bármelyik szülőt, hogy feltételesen vagy feltétel nélkül szereti a gyerekét 100%-ban, hogy az utóbbit válaszolnánk (beleértve saját magamat is).
Azonban, ha jönnek a negatív visszajelzések, akkor a szülőkben felerősödnek az aggodalmak, hogy mi lesz így a gyerekkel. EZ a szülő aggodalom ÉRTELMEZÉSE váltja ki a gyerekekből a szülők felé a teljesítményszorongást.
Ha a gyerekben már benne van a teljesítményszorongás, akkor jó eséllyel képes megfelelni az általános iskolai elvárásoknak. Természetesen ennek a szorongásnak a mértéke változó, van akinél annyira erős, hogy emiatt LEBLOKKOL a gyerek.
Mivel a teljesítményszorongás egy a gyerek számára „működő” technika, mert segítségével elhárítható a nagyobb veszély: a szülő szeretet elvesztése, így a gyerek a felnőtt életében TUDATTALANUL viszi tovább ezt a szorongást.
Mennyire meghatározó valójában az iskolai osztályzat a gyerek életére?
Az automatikus válasz az lenne, hogy teljes mértékben.
Komoly pszichológiai kutatások igazolják vissza, hogy azok a gyerekek, akik az általános iskolában rosszul tanultak, a későbbi életükben is nagyobb eséllyel kerülnek perifériára: sikertelenebbek a munkában, boldogtalanabbak az életükben, a párkapcsolataikban.
De miért?
Mert mi szülőként a saját erőforrásaink hiánya miatt nem tudunk teljes mellszélességgel kiállni a gyerek mellett.
Hiszen egy kisiskolás, akitől azt várják, hogy jól tanuljon, még javában gyerek, és a figyelmetlenségével, „nem akarok tanulni” hisztijével csak tiltakozni akar az elvárások értelmetlen nagysága ellen.
Ellenben, ha teljesen el tudnánk a gyerekeinket olyannak fogadni, amilyenek, akkor ők nem kezdenek attól félni, hogy elveszthetik a szeretetet. Azt éreznék, hogy ott vagyunk mellettük.
Sajnos az ellenszél még mindig nagyon erős. Az egész iskolarendszer nyomást helyez a sorból kilógó gyerekekre, és a szüleikre is. És hiába a legjobb szándék a legtöbben beállunk a sorba.
De vizsgáljuk meg a saját osztálytársainkat, mondjuk egy osztálytalálkozó során, az akkori tanulási teljesítmény kontra jelenlegi boldog élet viszonylatában. Innen vizsgálva, már koránt sem ennyire egyértelmű a helyzet, hogy az iskolai osztályzatok mennyire meghatározók a gyerekek felnőttkori boldogságára. Mindig találunk olyan régi osztálytársat, aki nem tanult jól, és mégis teljes életet él.
Tehát nem teljesen egyértelmű, hogy az osztályzatok mennyire határozzák meg a gyerek későbbi életét.
Hogyan tompítsuk a gyerek iskolai szorongását?
Sajnos ebből a szempontból ismét magunkkal kell kezdeni, ha a gyerek iskolai szorongásain tompítani akarunk. Azaz, azt kell magunkban leellenőriznünk, hogy mennyire félünk az osztályzatoktól, és mennyire bízunk a gyerekünkben a 100%hoz képest.
Ha a félelmünk erős, a bizalmunk meg nem 100%, akkor hiába mondjuk a gyereknek szavak szintjén, hogy „semmi baj, menni fog”, mert a gyerek pontosan érzi, hogy aggódunk, és kevésbé bízunk benne.
A másik fontos szál maga a gyerek. Soha ne csak az iskola szemszögén keresztül figyeljük őt! Vizsgáljuk meg a teljes életét, vágyait, értékeit.
Az iskola legyen csak az egyik dolog az ő életében, amiben segíteni fogjuk.
De tudatosan keressük azokat az értékeket, amelyek őt éltetik, amiben tehetséges, amiért lelkesedik, és ebben is támogassuk.
A gyereknek lehet, hogy sorra szerzi ez után is a rossz jegyeket, de mi van, ha olyan a kézügyessége, amivel bármilyen szakmában megállja majd a helyét?
Csak a mi hitünk, és bizalmunk adhat erőt a gyereknek!