Mi a karma?
A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata.
Forrás: Wikipedia »
Hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy az adott élethelyzetre nem lehetünk befolyással, el kell fogadnunk, mert nincs más választásunk.
Sőt ettől már csak egy lépés azt feltételezni, hogy minden eleve el van rendelve. De ez nem igaz!
Ismerjük azt a józan magyar mondást, hogy „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”? Képesek vagyunk segíteni, és változtatni, csak fontos érteni az összefüggéseket.
Nincs olyan szülő, aki ne akarná, hogy a gyereke élete jobb legyen, és valahol belül érzi, hogy nem hagyhatja elsüllyedni a gyerekét, ha ő bajban van.
A jelenünk határozza meg a jövőt
Sokkal helyesebb a fatalista (akaratunkkal nem befolyásolhatjuk az életünket) gondolkodás helyett, ha az adott pillanatban megtörtént dolgokat megtanuljuk a saját fejlődésünkre fordítani, és erre tanítjuk a gyerekeinket is.
Azaz, ha a gyerek szorong, nem csak arra kell rájönnünk szülőként, hogy miért szorong, hanem arra is, hogy az adott helyzetet hogyan fordíthatja előnyére, és hogyan jusson el a gyerek egy magasabb tudati szintre, ahol már nem a saját szenvedése lesz a fontos, hanem az, hogy tudatossági szintet lépve le tudja győzni a szorongását. Ebbe segítünk például az EFT-vel is.
Amikor eljön a szülő egy első találkozóra a gyereke problémája miatt, akkor nem csak az okokat kell felderíteni, hanem abban is össze kell fognunk, hogy a gyerek képes legyen ezt a magasabb tudati szintet meglépni, mert így lehetünk biztosak abban, hogy a gyerek nem fog az adott problémától még egyszer szenvedni.
Hogyan lehet megváltoztatni a gyerek karmáját?
Minden emberi lény azért született a Földre, hogy fejlődjön, akkor is, ha abban hiszünk, hogy egyszer élünk, és akkor is, ha reinkarnáció pártiak vagyunk.
Minden emberi lény, különleges, és megismételhetetlen. Belül a lelke mélyén érzi, hogy merre vezet az útja.
A csapda abban van szülőként, hogy mi szülők felül akarjuk írni azt, amit a gyereknek meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy fejlődhessen, megvalósítsa életcélját.
Csak akkor tudunk segíteni a gyerekünknek, ha az ő tudatalatti életcéljától letért, vagy túl sok szenvedés éri, és a választott élethelyzetből már meg kellett volna tanulnia a leckét.
Ezzel nehéz elsőre egyetérteni.
Vegyünk azonban két egyszerű példát!
A gyereket csúfolják az iskolában. Amíg mi sajnáljuk, amíg ő áldozati helyzetben van, nem lehet őt kihozni. Tehát hiába mondjuk neki, hogy menj, és add vissza nekik, vagy kiosztjuk a felelős tanárt, a tettes gyerek szüleit. A gyerek ettől még áldozatot „játszik”. A leckét akkor tanulta meg, ha már eldöntötte magában, hogy ő ennél többet ér, és nem akar többé áldozat lenni, és ezért hajlandó tenni!
Kérem, engedje meg, hogy a saját élethelyzetemet hozzam erre példának! Hiszen addig tapasztaltam gyerekkoromtól kezdve azokat a visszásságokat, amíg meg nem tanultam szeretni saját magam. (Jelzem, hogy még nem vagyok az út végén…) De a már feldolgozott helyzetek olyan erőforrásokat adnak nekem, amivel segíteni tudok a hasonló gondokkal küzdő gyerekeknek, és felnőtteknek.
A karmát tehát meg lehet változtatni, és akkor kapja meg egy gyerek az engedélyt, hogy lerakja az adott problémáját, ha szintet lépett.
És ebben az a buli, hogy egy ilyen szintlépéssel akár teljesen más, kedvező irányt vesz az élete, úgy ahogy van!
Kedves Szülő! Ez azonban nem jelenti, hogy hátradőlhetünk, mert bár minden egyes szintlépést érdemes megünnepelni, de úgy van a lelkünk felépítve, hogy még komolyabb kihívások előtt találjuk magunkat, mert a fejlődésünk folyamatos. És ez alól a gyerekünk se lesz kivétel!
Ön segíthet lerakni a gyerekének lerakni a múlt okozta karmát!