A konkrét orvosi diagnózis
A lány 11 éves volt mikor cukorbetegséggel diagnosztizálták. Mivel teljesen leállt az inzulintermelése, ezért az orvosok meghatározták, hogy mennyi egység inzulint kell beadni a szervezetébe, annak normális működése érdekében. Majd megtanították az inzulin beadását, onnantól fogva vezetnie kell egy kiskönyvet, amiben a vércukorértékeit jegyzi, illetve be kell tartania a diétát.
Ekkor az orvos azt mondta neki, hogy, ha nem tartja be a diétát, akkor komoly veszélybe sodorhatja magát, de akár meg is vakulhat, illetve a lábán keletkező sebek elfekélyesedése miatt azt le is vághatják.
Kik azok a tekintélyes személyek?
Tekintélyes személynek hívjuk azokat az embereket, akiknek az életünkre komoly befolyással bírnak vagy bírtak a múltban.
Nem az számít, hogy az illető személy mennyire okos, vagy rátermett, csak az, hogy milyen mély hatást gyakorol ránk.
Ilyenek lehetnek: szülők, nagyszülők, tanárok, barátok, orvos, edző, pap, házastárs, főnök, stb.
Ha már megtörtént, hogyan lehet semlegesíteni egy ilyen diagnózist?
Ez szülőként nagyon nehéz, mert az ilyen diagnózisoknak komoly súlya van érzelmileg.
De vegyük a legoptimálisabb verziót először, ha Ön jelen van a diagnózis elhangzásakor.
Első dolog, hogy észnél kell lenni! Nem szabad megijedni, mert az illető a tekintélyes ember. Még akkor is, ha a gyerek tanáráról van szó, mert ezt lehet kedvesen is csinálni.
És azonnal reagálni:
„A doktor úr, csak arra akarta felhívni a figyelmed, hogy a cukorbetegségre oda kell figyelned, de ő is tudja, hogy ilyen esetek nagyon ritkán fordulnak elő, és csak akkor, ha valaki elhanyagolja magát. A doktorúr is ezt akarta mondani, és nem akart téged megijeszteni. Ugye doktor úr?”
Az utolsó félmondat nagyon fontos! Mert így nyerhetünk a tekintélyes személytől visszaigazolást.
És mi van akkor, ha nem vagyunk jelen, csak később tudjuk meg?
Egy ilyen esetben, ha találkozunk még az illetővel, akkor hasznos lehet, hogy a gyerekkel együtt megyünk vissza, mondjuk a következő kivizsgálásra, és a fenti mondatot elmondjuk.
Ugyanezt tehetjük tanár, nagyszülő, vagy hasonló személy esetén.
De mi van, ha egy barát mond valamit? Például azt, hogy orvosi diagnózis hatása a gyerekre „Ronda vagy!”
Ekkor a gyerekkel beszélgetve mielőtt bármit mondanék addig kérdezem, míg kiderül a tekintélyes személy háttértörténete, és azon keresztül semlegesítem a történteket.
Például így:
„Laura, ahogy elmondtad nagyon szeretne menő lenni, és ezt úgy akarta elérni, hogy téged lenyom. De sok ember van, aki bele se gondol, hogy a másiknak ez rosszul eshet, vagy nem is törődik vele, hogy a másiknak ez rosszul eshet. És ráadásul olyanokat mond ilyenkor, ami nem igaz!”
Még egy eset forog fenn, amiről nem beszéltünk.
Amikor én, mint szülő jelentek ki valamit. Ha ezt felismerem, akkor is ugyanaz a teendőm, mint az első esetben. Elmondom, hogy mi volt a szándékom, és bocsánatot kérek.