Csak kemény munkával lehet pénzt keresni?
Már a kérdésfelvetés önmagában érzéseket hoz felszínre. Mert sokan hiszünk abban, hogy tisztességes munkával lehet/ kell pénzt keresni. De sokan hiszik azt is, hogy ennek a munkának keménynek, fáradságosnak kell lennie.
És itt jönnek az ellentétek, amelyekete a saját hiedelmeink táplálnak. Miben hiszünk, mi a tisztességes, és mi a megfelelő.
A szüleink még a kemény munka jól megérdemelt jutalma mellett tették le a voksukat.
De felnőtt korunkra egyre inkább teret nyert az az elképzelés, hogy vannak a keményen dolgozók, és vannak az ügyes emberek.
Azonban az ügyes emberek kategóriába sokminden belefér.
A gyerekeink esetleg másképp is gondolkodhatnak a munkáról, mint mi. Látva mondjuk azt, hogy sok esetben olyan munkát végeznek a szüleik (mi), ami méltatlan, ami nincs eléggé megfizetve.
És ők eldöntik, hogy más utakon akarnak járni. Ami nem feltétlenül tisztességtelen!
De ilyenkor lépnek be a mi hiedelmeink, melyek azt mondják, hogy: „Kemény munka, és jól megérdemelt jutalom!”
Ezzel viszont könnyedén LENULLÁZHATJUK a gyerekünk ambícióját. Ami végső soron azt fogja jelenteni, hogy magunk alatt vágjuk a fát, mert egy bizonytalan álmokat elvető (realista) gyereket tolunk be a felnőttkorba.
Akit majd felnőttként is támogatni kell rosszabb esetben.
Az álmok szépek, de a gyerek nem tesz érte
És itt jön a következő kérdés: Mi van, ha a gyerek nem tesz érte? Csak fekszik az ágyán, és magasröptű tervei vannak NAGY pénzekről?
Ettől nem szabad megijedni, és kijelentések / tekintélyelvű megjegyzések („Én vagyok a felnőtt, tudom, hogy ez nem műkodik!”) helyett lehetnénk akár barátságosabbak is ezekkel az álmokkal.
De hogyan lehet őt motiválni?
Bár mindegyik gyereknek vannak nagy álmaik, de ezért valósul meg belőle kevés a felnőtt korukra, mert egyrészt „kinőnek” az álmokból, másrész a hitüket veszítik el abban, hogy sikerülni fog bármi is.
Ha nem akarjuk, hogy a gyerekünk egy nap felnőttként úgy ébredjen, hogy valahol álmodtam valamiről, de jöttek az akadályok, és le „kellett” mondanom az álmaimról, akkor csak annyit tehetünk, hogy bíztatjuk a gyerekünket, hogy képes megvalósítani az álmait.
A bíztatás azonban nem lehet egy valóságtól elrugaszkodott támogatás. Amennyiben a gyerek álmai irreálisak (12 évesen még mindig világhírű focista akar lenni, de a suliban mindig csak utoljára választják be a játékba, szerény tudása miatt), akkor se szabad az álmokat elvenni. Hagynunk kell, hogy szembesüljön a saját határaival, mert így fogja felismerni, hogy mire képes.
Viszont, amikor beszél az aktuális terveiről, hallgasuk meg, és kérdezzük meg, hogy miben szeretne ehhez tőlünk segítséget kapni.
A legnehezebb szülőként, hogy nem bízunk abban, hogy a gyerekünk képes valamire, de nem merjük kiábrándítani őt.
Erre nincs is szükség!
Szülőként nem az a feladatunk, hogy a gyerekünkben vakon higgyünk. Sokkal inkább, hogy észrevegyük az ő értékeit, és azokat kiemelve, és hozzáadva a feltétlen szeretetünket támogassuk őt.
Ezzel a támogatással, szeretettel a gyerek bármiről is álmodik el fogja érni, még akkor is, ha a tanulásban nem jeleskedik kellőképpen.
Vegyen részt személyes vagy Skype konzultáción!
Szeretettel várom mindazokat a szülőket, és gyerekeket, akik szeretnék az önbizalmukat növelni, szorongásukat, feszültségüket oldani!