Covid előtt és után, vagy mégsem?
2020 a számháborúról szólt. Megtanultuk mit jelent egy folyamatos vírusfenyegetettség állapotában élni. Óvtuk magunkat, a nagyszülőket, és a gyerekeinket.
A vírus már egy éve van velünk, meglettek az első vakcinák, elkezdődött a védőoltás. De koránt sem biztos, hogy ennek itt vége szakad.
Miért? Mert a vírus még kisebb hullámokban nyárig vagy ki tudja meddig, de velünk lesz.
De nem szabad leragadni a vírusnál! Hanem tisztában kell lennünk azzal, hogy a Covid egy környezetromboló tevékenység következménye, ami miatt az állatról emberre terjedő vírusok bekerültek az életünkbe.
A nagy betegségeket leküzdöttük, mint pestis, kolera, tbc, de jönni fognak újabb, és újabb betegségek, melyekkel nem árt tisztában lennünk. Hogy melyek? Nem tudom, de a klímaváltozás, és környezetrombolás sorozatosan ki fog termelni újabb, és újabb kihívásokat.
A vírusok, baktériumok szaporodási és túlélő képességével egyelőre az emberi tudás nem versenyképes. Megjelenik valami új betegség, és erre valamilyen módon reagálunk.
Nekünk szülőknek tisztában kell lenni azzal, hogy se mi, se a gyerekeink nem fogják megúszni ezeket az újfajta kihívásokat.
Éppen ezért nem szabad, hogy féljünk tőlük, de jó, ha képezzük magunkat, és tisztában leszünk alapvető higiénés szabályokkal. Emellett meg kell tanítanunk a gyerekeinket az önfenntartás alapvető szabályaira.
Gondoljunk bele, hogy sokakat milyen sokként érte a tavalyi karantén! Mi történt a boltokban!
Ha a gyerekeinket képesek vagyunk kiskoruktól úgy nevelni, hogy ilyen helyzetek ne sokként érjék őket, akkor valamit már tettünk az ő jövőjükért.
Elmagányosodás kihívásai
A 2020-as év karanténja, az iskolák bezártsága sok ember elmagányosodását okozta.
Mivel ebben az időszakban is sok különböző problémával küzdő emberrel dolgoztam, gyerekkel, felnőttel egyaránt, így elmondhatom, hogy a karantén, az iskola bezárása, a home office különösen azoknak az embereknek a problémáit erősítette fel, akik amúgy is érzékenyebbek voltak, és személyes problémákkal küzdöttek.
Amikor be vagyunk zárva a négy fal közé, a gondolataink elől akkor se tudunk menekülni.
Ennek tudható be, hogy a tavalyi évben kiemelkedően sok gyerekkel dolgoztam, akik számítógépfüggőséggel, szorongással küzdtek.
Ebben a helyzetben, nekünk szülőknek kötelességünk példát mutatni, illetve ellátni stresszkezelő módszerekkel a gyerekeinket.
Nem hagyhatjuk, hogy még inkább befelé forduljanak!
Romló oktatási helyzet kihívásai
A 70-es 80-as években született gyerekeknél még valódi érték volt az, ha jól tanul, akkor lesz munkája. Mi szülők így nőttünk fel.
De a mi gyerekeinknél ez koránt sem biztos, hogy így van!
Pontosabban fogalmazva nem úgy, ahogy mi azt megszoktuk. Azaz tanulj jól, menj jó gimibe, és szerezz egy diplomát.
A mai egyetemek több szempontból állítják kihívás elé a mai kor gyerekeit: a színvonal romlik, a pénzügyi, kutatási kilátások korlátozottak, a tandíjak, a járulékos költségek (albérlet, rezsi, stb) emelkedését egyre kevesebben bírják kifizetni.
Felvetődik a kérdés, hogy akkor merre tereljük a csemeténket a 21. század második évtizedében?
A kiinduló pont véleményem szerint nem ott van, hogy tanulj jól, aztán majd lesz munkád!
A gyerekeinket úgy kell nevelnünk, hogy tanítsuk meg őket gondolkodni, mert az iskola erre nem tanítja majd meg.
Emellett a romló iskolai helyzetet úgy lehet kibekkelni, hogy a gyerekeink érzelmi intelligenciáját tudatosan fejlesztjük, hogy a gimnáziumi évek végére az a ragyogó elme, aki kíváncsi, és kreatív, mikor iskolát kezd, megmaradjon annak, amilyen, és ne törjön meg az oktatás 12 éve alatt.
Szülők egyedül vannak hagyva ezekkel a kihívásokkal
A világ gyorsan változik, hogy jó vagy rossz irányba, azon lehet vitatkozni, de az biztos, hogy mi szülők szembesülünk elsőnek azzal, ha a gyerekeink világképe, gondolkodása már nem fér bele az addig megszokott/ elvárt világképbe.
A gyerekeink nekünk jelzik vissza, ha szerintük valami nem stimmel a világban.
Ha mi szülők nem tudjuk megadni a biztonságot, a szeretetet a gyerekeinknek, akkor a gyors változások bármelyike el fogja sodorni azokat a gyerekeket, akikben nincs meg a kellő érzelmi biztonság, és az önszeretet.
Ezt csak mi tudjuk nekik megadni.
Ehhez azonban nekünk is mozdulnunk, alkalmazkodnunk kell. Többé nem tudunk elmenni, félrerakni a saját problémáinkat.
Gyors alkalmazkodásra vagyunk kényszerítve, és ebben a helyzetben talpon kell maradnunk, mert a gyerekeink „jobb híján” belénk fognak kapaszkodni.
A helyzet nem túl rózsás?
Teljesen mindegy, hogy milyen helyzetekkel szembesülünk. Az adott helyzeteket érdemes úgy tekintenünk, mint egy játék szabályait.
Abba teljesen feleslegesen ölünk időt, energiát, hogy milyen a külső világ.
Amire biztos, hogy hatással lehetünk, az a saját belső világunk. Ha ott erősek vagyunk, akkor akármit is hoz majd a külső világ, mi is, és a gyerekeink is megállják a helyüket, mert ezt látják tőlünk.
Ehhez kívánok sok erőt, és szeretetet 2021-ben!